Vágyak és elvárások

A benned megszülető vágy valami, avagy valaki felé – elvárást szül. Ezen elvárásodhoz való túlzott ragaszkodásod pedig előbb vagy utóbb csalódáshoz vezet.  S a csecsemőkorodtól már oly sokszor megtapasztalt csalódásaid eredményeképpen születik benned félelmed és szűkölésed.

Félelem, mert nem akarod, nem engeded, hogy az élet szabadon alakítsa önmagát. Kizárólag saját vágyaid teljesülését szeretnéd látni és megélni, melyek elmaradása esetén szenvedni fogsz. Ez pedig félelmet szül.

Nagy bajban vagy, ha hited valamely személy vagy tárgy mellett teszed le. Mert amíg hited tárgya evilágból való, úgy a csalódás elkerülhetetlen és törvényszerű, mert minden, ami evilági, az változékony és múlandó. Hited tedd önmagadba: tudd, hogy ki vagy, és a benned élő istenibe.

Hogy mi a megoldás? Az elengedés. Elengedés és hit abban, hogy a vágyaidtól függetlenül az Élet a te javadat szolgálja, és a dolgok körülötted és veled pont úgy történnek, ahogyan kell. Hogy az akarással csak erőszakot veszel a folyón, ha egy ponton megállítod és felduzzasztod, de a folyó nem állhat meg, futását nem korlátozhatod, így előbb vagy utóbb, de törvényszerűen töri át az általad emelt korlátokat. Csak hagyd, hogy folyjon! A víz mindig megtalálja az útját. Lágy alkalmazkodásával kitölti medrét, simul és körbeölel, alkalmazkodik a külső körülményekhez, miközben életet ad, összegyűjt, megtermékenyít, felvirágoztat és még a legkeményebb sziklát is simára csiszolja. Vízségében rejlő ereje nem csökken.  Járja az útját, mígnem megérkezik a minden vizeket befogadó egyetlen nagy ősvízbe.