Ismeret és Tudás

Ahogy gyarapítjuk ismereteinket, betekintünk különféle területek, tudományok világába – felépítünk magunkban azokról  valamilyen képet, szisztémát, rendszert, működési módot. Majd egy másik világba bekukkantva szintén felépül – valami más.

S így haladván újabb és újabb rendszerek, tudások megismerésével elkezd egyre bonyolultabbá, összetettebbé épülni, átláthatatlanabbá  – akár kuszábbá válni bennünk az egész. Különböző területeken gyűjtött , megtanult és megtapasztalt tudásanyagok halmozódnak – látszólag sok különböző szálon futva, nagyobb összefüggések nélkül. Mindaddig, amíg nem épülnek közöttük hidak, nem alakulnak ki kapcsolatok a látszólag különféle rendszerek, világok között. És e kapcsolatok kiépülésével immáron hálóvá szövődő rendszerünk még tovább növekszik, bővül, és tágul a megismerhető világunk, azaz elkezdünk lassacskán az egészben , azaz holisztikusan gondolkodni, és elkezdünk integrálni. De az ismerethalmaz még mindig csak nőttön nő,  amikor is egyszer csak rácsodálkozol ennek a hatalmas és bonyolult rendszeregésznek a gyönyörűségére, a csodára, amit magában rejt.

Meglátod, hogy a rendszer legkisebb elemétől a legnagyobbig, az egymásra épülőktől a különállóig – mind-mind nemcsak hogy egyazon rendszer részei, de ugyanazon rend szerint épülnek fel és működnek.

S akkor rájössz, hogy minden tudásod hiábavaló, elfoszlik minden, a további tudások megszerzésére irányuló vágyad, mert pont elég, ha csak egyet ismersz! Elég, ha a legkisebbet tudod és mindent tudsz a világ működéséről!

A világ oly gyönyörű, tiszta , szép és egyszerű, csak mi bonyolítjuk túl a nemtudásunkkal.

Mert amint fent, úgy lent, és amint kívül, úgy belül.